Hungaroton – SLPX 18038.

A oldal: 1. Csángó és bukovinai népdalok, a) A fényes nap, b) Felsütött a nap sugárja, c) Én kimennék kis kertembe, d) Nekünk a legszebbik estét, 2 Gyimesi táncdallamok, a) Új korába repedjen meg a csízmám, b) Sebes magyaros csujogatás, 3. Nógrádi népdalok, a) Jaj, pártám, b) Sírjál, sírjál!, c) Lányom, lányom, 4. Mezőségi rabénekekek, a) Ha felmegyek Kolozsvárra, b) Le az úton szép csendesen, 5. Palóc karikázók, a) A Tiszát, a Dunát, b) Nincsen nékem egyéb bajom, c) Hej rozmaring, 6. Szatmári népdalok, a) Édesanyám most vagyok szép időbe, b) Kék ibolya ha leszakajtanálak, c) Szél hajtja a habot, 7. Mezőségi keserves: Szépen veri az eső a virágot,

B. 1. Széki népdalok, a) Két fa között besütött a holdvilág, b) Este későn megperdítik, c) De szeretnék az erdőbe fa lenni, 2. Sárközi karikázók, a) Szép Sárközbe híres kislány vagyok én, b) Uccu dárom madárom, 3. Csángó népballada: Márton szép Ilona, 4. Gömöri népdalok, a) Fényes csillag, jaj de sokat utazol, b) Ezért a legényért, 5. Válaszúti népdalok, a) Hogyha tudtad, hogy nem szeretsz szívből, b) Ha bodor a borozdába, c) Téli nyári laboda, 6. Magyarpalatkai népdalok, a) Túl a vízen van egy malom, b) Három piros kendőt veszek,

Budai Ilona – ének,

Közreműködik: Lázár Katalin – ének (A/5, B/2), Muzsikás együttes (A/2, 6, B/1), Fekete Antal – gardon (A/2), Éri Péter – bőgő (A/6, B/1), Vízöntő együttes (B/4), Szerkesztette: Zelnik József, Szaktanácsadók: Olsvai Imre, Törzsök Béla.

Budai Ilona 1951-ben született a Győr megyei Gyömörén. Nevét nem az ismert népballadától kölcsönözte, de a balladák és az archaikus népdal édeslányaként érkezett abba az áramlatba, amely ma a népzene új hullámaként ismeretes. Az áramlat emelte őt: a „Ki mit tud?”, a „Röpülj, páva” első nagy vetélkedői országos színpadhoz juttatták, s ő olyan énekléssel töltötte be a termeket, melynek üdesége, meleg tisztasága és emelkedett, fényes zengése a népdal legbensőbb tartalmát keltette életre. A népies műdalon és magyarnótán iskolázott előadói stílustól érintetlenül, hangszeres kíséret nélkül énekelt kezdettől. Később – mint e lemezen is – rokon-ízlésű együttesekkel is társult, de becsvágya ugyanaz maradt: póztalanul szolgálni a népdal eredeti szellemét – a legszebbekét.
Természetes, hogy ezeket keresve ő is a mezőségi és a csángó magyarság dalkincsében talált zenei otthonára, s itt tanulta meg a népdal hiteles előadásának törvényeit. Külön szerencséje, hogy alkata is olyan, mintha a népdal jegyében fogant volna, s egyéniségének varázsa és a dalé, melyet előad, az együvé tartozó természeti jelenségekhez hasonlítja éneklését. Ezért, hogy kritikusai – immár 10 éve - mesterségbeli tudását is e varázslat részeként észlelik és becsülik. A népzene emberi jelleget, minőséget kifejező hatalmát vélik felismerni benne: a gyógyító, szabadító és hűségre kötelező szépség erejét. „te vagy a jó sugarasító” – írja róla Nagy László – „jó hitem nyerge, rosszat irtó /hogy jobb magamhoz is jussak el / emelj föl engem, hadd siessek, / vágj utat árva földieknek / szárnyaddal s torkod élivel!” Csak találgatni lehet, hogy ehhez a hozományhoz ki adott többet: szülei, az egyszerű munkásemberek, a ménfőcsanaki gimnázium, a soproni óvónőképző, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola, ahol tanult, vagy a Páva, mely felröppentette s a közönség, amelynek szeretetét kezdettől érezhette? – Tény, hogy önmagára ismert benne a mai fiatalság. S ez a találkozás a népzene jövője szempontjából is reményre jogosító bizonyosság. Ez a lemez első nagylemeze Budai Ilonának, határkő a maga énekesi pályáján s a mozgalom folyamatában is: a beérkezés dokumentuma, s lehet a további zenei honfoglalás bázisa is.