Albumok ábécé szerint
Tüzet viszek
Ismertető:
Erős gyökerekből táplálkozva – nyitottan az újra. „Tüzet viszek, lángot viszek...” – kezdi a gyerekkorunkból jól ismert mondóka. Ezen a lemezen a tűz az eltűnőben lévő paraszti hagyomány képviselőinek kultúráját, tudását, szellemi, emberi értékeit az őket felvételeken megőrző és továbbadó kutatók elhivatottságát és a magyar népzene iránti szerelmét, valamint az ebből a kincsből táplálkozó zenészek és alkotók műveinek elemi erejét és inspirációját szimbolizálja. Általánosságban pedig azt a „valamit”, ami szemmel nem látható, belülről hajtja az embert és egyre csak viszi, mind tovább és tovább. Vendégeim a hagyományt még megélő Nagy Öregek közül két erdélyi asszony, a 87 éves Maneszes „Láli” Józsefné Tóth Mariska és a 80 éves András Erzsi „Erdei”, akik 2011-ben megkapták a „Népművészet Mesterei” kitüntetést. Az utánunk jövő generációt a debreceni 11 éves pacsirta, Fekete Boglárka képviseli. A kíséretet pedig olyan fantasztikus zenészek játszák, akiknek az elhivatottsága, stílusa, hangszertudása, hol rajongással tölt el, hol pedig csendes alázatra int... Velük úgy éltetem tovább ezt a tüzet, ahogy ezt a maguk természetességével a régiek is tették: erős gyökerekből táplálkozva – nyitottan az újra. (Herczku Ágnes) 1. Ha te tudnád (Magyarózd, Maros megye) 2. Mondókás (Rábaköz és Nógrád) 3. Haláltánc (Buza, Mezőség) 4. A „Gombcsinálóké” (Bács-Kiskun, Bihar és Szabolcs megye) 5. A „Láli nénié” (Magyarszovát, Mezőség) 6. A „Pista bácsié” (Zoboralja) 7. Saldino nótája (Bács-Kiskun és Kolozs megye) 8. Az „Operanő” (Magyarvista, Kalotaszeg) 9. Az „Erdei Erzsié” (Magyarvista, Kalotaszeg) 10. A „Búcsúzóké” (Felsőtök, Bonchida, Kis-Szamos völgye) 11. A „Szerelmeseké” (Szék, Mezőség) 12. Epilógusként (Sóvidék) Herczku Ágnes – ének András Erzsi „Erdei” – szöveg, ének (8, 9) Fekete Boglárka – ének (2, 6) Maneszes „Láli” Józsefné – ének (5) Gombai Tamás – hegedű (3, 9, 10), Dés András – kanna (4), Mester László „Pintyő” – brácsák (1, 3, 5, 7, 9, 10, 12), Pál István „Szalonna” – hegedű (1, 3, 5, 6, 7, 9, 10, 12), Szabó Csobán Gergő – bőgő (1, 3, 5, 7, 9, 10), Szabó Dániel – cimbalom (10, 12), Ürmös Sándor – cimbalom (7), Vizeli Balázs – hegedű (1, 3, 5, 9) A zenék Demény Piroska, Horváth István, Agócs Gergely, Juhász Zoltán, Bari Károly, Martin György, Kallós Zoltán, Kelemen László gyűjtéseiből, a Pátria lemezekről, az Utolsó Óra programból, valamint saját gyűjtéseimből valók.
Erős gyökerekből táplálkozva – nyitottan az újra. „Tüzet viszek, lángot viszek...” – kezdi a gyerekkorunkból jól ismert mondóka. Ezen a lemezen a tűz az eltűnőben lévő paraszti hagyomány képviselőinek kultúráját, tudását, szellemi, emberi értékeit az őket felvételeken megőrző és továbbadó kutatók elhivatottságát és a magyar népzene iránti szerelmét, valamint az ebből a kincsből táplálkozó zenészek és alkotók műveinek elemi erejét és inspirációját szimbolizálja. Általánosságban pedig azt a „valamit”, ami szemmel nem látható, belülről hajtja az embert és egyre csak viszi, mind tovább és tovább. Vendégeim a hagyományt még megélő Nagy Öregek közül két erdélyi asszony, a 87 éves Maneszes „Láli” Józsefné Tóth Mariska és a 80 éves András Erzsi „Erdei”, akik 2011-ben megkapták a „Népművészet Mesterei” kitüntetést. Az utánunk jövő generációt a debreceni 11 éves pacsirta, Fekete Boglárka képviseli. A kíséretet pedig olyan fantasztikus zenészek játszák, akiknek az elhivatottsága, stílusa, hangszertudása, hol rajongással tölt el, hol pedig csendes alázatra int... Velük úgy éltetem tovább ezt a tüzet, ahogy ezt a maguk természetességével a régiek is tették: erős gyökerekből táplálkozva – nyitottan az újra. (Herczku Ágnes) 1. Ha te tudnád (Magyarózd, Maros megye) 2. Mondókás (Rábaköz és Nógrád) 3. Haláltánc (Buza, Mezőség) 4. A „Gombcsinálóké” (Bács-Kiskun, Bihar és Szabolcs megye) 5. A „Láli nénié” (Magyarszovát, Mezőség) 6. A „Pista bácsié” (Zoboralja) 7. Saldino nótája (Bács-Kiskun és Kolozs megye) 8. Az „Operanő” (Magyarvista, Kalotaszeg) 9. Az „Erdei Erzsié” (Magyarvista, Kalotaszeg) 10. A „Búcsúzóké” (Felsőtök, Bonchida, Kis-Szamos völgye) 11. A „Szerelmeseké” (Szék, Mezőség) 12. Epilógusként (Sóvidék) Herczku Ágnes – ének András Erzsi „Erdei” – szöveg, ének (8, 9) Fekete Boglárka – ének (2, 6) Maneszes „Láli” Józsefné – ének (5) Gombai Tamás – hegedű (3, 9, 10), Dés András – kanna (4), Mester László „Pintyő” – brácsák (1, 3, 5, 7, 9, 10, 12), Pál István „Szalonna” – hegedű (1, 3, 5, 6, 7, 9, 10, 12), Szabó Csobán Gergő – bőgő (1, 3, 5, 7, 9, 10), Szabó Dániel – cimbalom (10, 12), Ürmös Sándor – cimbalom (7), Vizeli Balázs – hegedű (1, 3, 5, 9) A zenék Demény Piroska, Horváth István, Agócs Gergely, Juhász Zoltán, Bari Károly, Martin György, Kallós Zoltán, Kelemen László gyűjtéseiből, a Pátria lemezekről, az Utolsó Óra programból, valamint saját gyűjtéseimből valók.